"Az etnikai földrajznak a számokból kell valamit kihoznia." B. Zsolt, egy.adj

Tehát:

földrajz=számok 

tudományos kutatás=kihozni

Ezek az írások azért születnek, hogy tükröt mutassanak azoknak, akiket illet, és tanulságot szolgáltassanak mindenkinek, aki a tudománnyal, ezen belül is a földrajzzal foglalkozik.

Kezdjük is mindjárt a társadalom/tér-tudományok nagy ismerőjével, I. Évával (habil. egy. doc., édesapja történész professzor).

"A középkori politikai földrajz irányai. A földrajz fejlődése az i.sz. II. században Ptolemaiosz munkásságát követően hosszú időre megállt. Évszázadokon keresztül csak hanyatlásról beszélhetünk, ami a Római Birodalom fokozatos süllyedésével indult, s tartott a feudalizmus korában is több száz éven keresztül. A feudális terménygazdálkodás, azaz a saját szükséglet fedezésére folytatott termelés egyet jelentett a nagyobb területeket átfogó kereskedelem hiányával, tehát az utazás alapvető motívumának kiesésével. Nem kellett utazni, nem kellett a szomszédos területek társadalmi-gazdasági folyamatait megfigyelni, nem kellett a hatalomnak a területi hódításokra koncentrálni. Nem volt erős központi hatalom, nem volt egységes törvények alatt álló kiterjedt birodalom, hanem több egymással folyton hadakozó kisebb-nagyobb hűbérurak "országocskái" léteztek. A geográfia szempontából lényeges változást a földrajzi felfedezések megindulása jelentett..." (A glob. vil. pol. földrajza, 2002)

Középkor. Nem kell történésznek lennünk, hogy érzékeljük, itt valami hibádzik. Talán elég annyit mondanom, hogy a középkor cirka ezer évig tartott, a Nyugat-római Birodalom bukásától (476) az Újvilág felfedezéséig (1492) - más kontextusban egy bizonyos Bizánci Birodalom keretei is pont ráillenek (Konstantinápoly alapításától, 330; az oszmán törökök sikeres ostromáig, 1453).

A "feudális terménygazdálkodás" pedig mindenhol dívott, Itáliától Németalföldig, a kereskedelem hiányát Velence és Genova igen megszenvedte, de Dijon, Lyon vagy Krakkó városa is éhínségek közepette vészelte át e "pár" esztendőt. Szegény kis hűbérurak, kezdve Nagy Károly császártól(?na ő vajon kinek a hűbérese, talán Istené) mondjuk Barbarossa Frigyesen át, akár a mi Mátyás királyunkig, ki sem mertek kukucskálni szűk kis területük határain túlra, nemhogy mihaszna zarándokokat segítsenek eljutni olyan végetelenül távolinak tűnő helyekre, mint Jeruzsálem. Sötét idők voltak, minden bizonnyal a pápa is csak isteni segítséggel tudta megőrizni helyét és szerepét.

Kész csoda, hogy akadt egyáltalán valaki, aki elindult erről az "elmaradott" és "gazdaságilag fejletlen" kontinensről, mégpedig hajóval! (vajon ki készítette, ha mindenki önellátott, a halászok?), hogy megkeressen egy olyan (minden bizonnyal mondai) helyet (hiszen kapcsolat nem lehetett vele, mert nem utaztak), amit Indiának hívtak. Minden tudásunkat összeszedve azt kell mondjuk, itt bizony természetfeletti erők kellett irányítsák az eseményeket, hogy ilyen kedvező fordulat következzék be egy ezredévnyi agonizálás után.